Salamon Konrád szűkebb szakterületén, a Márciusi Fronton és az ún. "harmadik út kísérletén" kívül írt már több összefoglaló jellegű művet is hazánk huszadik századi történetéről (Magyar történelem, 1914-1990, 200416221; Ez volt a magyar 20. század, 200821215). Természetesen ő is foglalkozott már a döntő hatású 1918 és 1919 közötti eseményekkel, Nemzeti önpusztítás, 1918-1920 (200121211) című művében. Legújabb, inkább ismeretterjesztő jellegű kötetében az őszirózsás forradalom és az első köztársaság (hivatalosan: népköztársaság) történetét mutatja be. Bár a korszak az egyik legvitatottabbnak számít, s ismertek Salamon Konrád korábbi, igencsak karakteres megfogalmazásai is a korszakról, valamint központi alakjáról: Károlyi Mihályról, ezúttal harag és elfogulatlanság nélküli bemutatásra törekszik (erre utal az alcím is, mintegy reflektálva Károlyi: Hit, illúziók nélkül című művére; legutóbb: Budapest, Európa, 1982). A szerző bemutatja a forradalom előzményeit és kitörését, a Károlyi-kormány megalakulását és első intézkedéseit, a Nemzeti Tanács programját, munkáját és az abban részt vevő pártokat, a fegyverszünet aláírását és a katonapolitikát, valamint a köztársaság kikiáltását. Szó esik a nemzetiségekről, Bartha hadseregszervezésének megakadályozásáról, a győztesek diktátumairól, a cseh és román területfoglalásokról, az 1919. január eleji kormányválságról, a kommunisták szervezkedéséről, majd nyílt lázításáról, az utolsó hónapok sodródásáról, a jövőbemutató törvényalkotásról és a megkésett felismerésekről. A kötet a kommunista államcsíny leírásával, és némi, a béketárgyalásokra való kitekintéssel zárul. A munka egyértelmű érdeme, hogy Károlyin kívül a korszak többi jelentős figurája, így Bartha Albert, Batthyány Tivadar, Berinkey Dénes, Buza Barna, Garami Ernő, Jászi Oszkár, Lovászy Márton és Nagyatádi Szabó István személye és munkássága is bemutatásra kerül, árnyalva a képet a korszak történetével és a bukásban vállalt felelősséggel kapcsolatban.