Sorozat: Kiseurópa.
Staniskaw Ignacy Witkiewicz (1885-1939) meghatározó élménye volt az orosz forradalom, amelyben a pétervári kadétiskola növendékeként maga is részt vett: katasztrofizmusát ezek a tapasztalatok formálták és tették hitelessé. Az ősz búcsúja című regényében (1927), amelyben később sokan prófétikus jövendölést láttak (s amely a kommunista Lengyelországban a nyolcvanas évekig indexen volt) megrázó illúziótlansággal ábrázolja az első világháború utáni Európa szellemi kiüresedését, a metafizikai érzések kétségbeejtő hiányát és a totalitárius ideológiák térnyerését. Az író 1939 szeptemberében a német és szovjet támadás hírére öngyilkos lett. "Ahelyett, hogy azzal áltatnánk magunkat, hogy minden a legjobb úton halad, s azon örvendeznénk, hogy úgymond újjáéled a vallás, mert harmadosztályú misztikus marhaságok tűnnek fel,amelyek csak viszszalépést jelentenek a már elért szellemi szinthez képest, használjuk arra ezt a szellemet,hogy tudatosítsuk magunkban az eljövendő baromlét förtelmét. Ahelyett, hogy a gyávák sekélyes optimizmusába merülnénk, nézzünk bátran szembe a rettenetes igazsággal, ne dugjuk homokba a fejünket, hogy valóban átélhessük ezeket az utolsó, nyomorúságos napokat."