Minden felismerés folyamat eredménye, amelyet gondolati módszerek és rendszerek révén segítünk a világra. A felismerés igazi visszaigazolása- maga a törvény, mely változataiban is a maradandóságot jelképezi. Az igazi felismerések lényege tehát megmarad; ezeket eredeti módszerek és rendszerek képesek megvilágítani, azaz: a fényre hozni a sötétből, ahol sajátos rendszerek működnek az idők kezdetétől az idők végezetéig. A titok nem más, mint annak felismerése, hogy az eredendő módon, eredetien való közelítések már maguk is egyenlő értékűek a megtalálható rendszerek és összefüggések felismerésével. Vagyis a titok nem elérhetetlen az ember. számára, csak rejtvény, amely megfejthető, ám mindig csak újabb rejtvény világlik elő, múlt végtelen láncolat része. Tehát nem tudásunk mennyiségét kell gyarapítanunk, hanem a minőségét. Ez a minőség sem más, mint azonos, tehát változatlan mennyiségek rendszereinek változata. Igaz ez eszmére – szellemre, lélekre –, valamint anyagra egyaránt. Magyarán: az út és az eszköz összhangja egybeesik a céllal. Noha ezt nem mindig vesszük észre. A megismeréssel az ismeretlen száma nem csökken, mert a változatok száma akkor is végtelen lehet, ha a benne résztvevő „valóság” végesnek mutatja magát. Hiszen mi mindig a változó valóságot észleljük az adott helyen és pillanatban. Ahogy másutt emlegettük: fényszórónk sugarának hosszabbodása örökké csak arra figyelmeztet: milyen roppant kiterjedésű a sötétség! Ez is a felismerés törvényéhez tartozik.