Ford.: Thurzó Gábor.

A fiumei születésű németül író Ödön von Horváth apja az Osztrák-Magy Monarchia diplomatája volt, akit sokszor áthelyeztek. Írónk így lett a budai Rákoczianum növendéke 1911-ben, majd később a pozsonyi főreáliskoláé két évre. Ismerte és szerette Ady költészetét. Sok szál kötötte a magyar kultúrához is. 1938-ban Hollandiába, majd Franciaországba emigrált, s nem volt még harminchét éves, amikor Párizsban halálra sújtotta egy vihar letörte faág a Champs-Elyséen. Pályáját drámaíróként kezdte, élményvilága az első világháború utáni válságos időszak. Ez a témája 1930-ban megjelent első regényének is. A Németországból Spanyolországba utazó szereplők beszélgetése közben az akkori Európa körképét ismerjük meg, anekdotákból, pillanatképekből. S közben az ellenállhatatlanul mulatságos cselekmény mögött lüktet az író ellenszenve minden türelmetlen, erőszakos soviniszta felfogással szemben. A nagy antifasiszta regények előfutára ez a könyv, már 1930-ban pontosan érzékeli a születő nemzeti szocializmus pusztító erejét.