Évtizedeken át várva-várt, vágyott könyv feltámadását értük meg: A harmincas években nem kevesebb mint hét (!) kiadást ért meg és elsöprő sikert aratott, 1945 után sorstársaival egyetemben egy csapásra eltűnt a kommunizmus hipokrízis szemforgató és hazug "tiltott könyveinek" feneketlen süllyesztőjében. Még említeni sem igen volt tanácsos évtizedekig, nemhogy keresni a "zárolt művek" listáján. Mert... mert a kendőzetlen, rideg, ugyanakkor számtalan tapasztalattal átélt történelmi valóságról számol be, hitelesen és plasztikusan. Arról, miket műveltek az Erdélyre törő román csapatok és mily csúfos vereséget szenvedtek - és hogyan, miként - a betolakodók. Arról, mi volt a dél-erdélyi románság véleménye a Kárpátokon túli "testvérekről", és mily változatos formákban valósította meg nem egy magyar állampolgárságú oláh (figyelem, idegenszívűek: nem csúfnév - egy népnév archaikus formája!) a minősített hazaárulás bűnét az őseit nagyvonalúan és toleránsan befogadó Magyarországgal szemben. Ám beszámol ez a könyv például arról is, hogy Maderspach Viktor különítményében a helytállás és a hűség egyik legszebb, legférfiasabb példáját egy román ember nyújtotta - a hazát védő magyar kommandósok oldalán, a hódítók ellen küzdve. És távolról sem utolsó sorban: a kötet felmutatja egy rendkívüli ember meg nem alkuvó, sziklakemény jellemét, példás becsületességét, izzó, már-már nem is evilági hazaszeretetét, roppant eredeti személyiségét, fölöttébb színvonalas és rokonszenves humorát és mély emberségét egyaránt. Méghozzá csakis azzal a legegyszerűbb, roppan szerény módszerrel, mint hogy Maderspach Viktor nem tesz semmi egyebet, csak hűséggel és kulturáltan, jó íráskészséggel rögzíti mindazt, ami véle megesett, amit átélt és amit sokadmagával együtt tett...