Az ókori Szíria történelmével és kultúrájával foglalkozó kutatás hosszú éveken át szinte kizárólag olyan forrásanyagra támaszkodott, amely a Nílus és az Euphratész menti fejlett és már jól ismert államalakulatok területéről származott, vagy amely Anatóliában, a régi hettita főváros, Hattusa romjai között került elő. Talán ez az oka annak, hogy Szíriával gyakran csak mint az ókori keleti történelem egyik félreeső színterével foglalkoztak, vagy csupán az Ószövetség szemszögéből vizsgálták. Az utóbbi időben azonban Szíria területéről is fontos feliratos források kerültek elő, s ezek elsősorban az i. e. 2. évezred történelmét helyezték új megvilágításba; éppen ezért itt is főként ezzel az időszakkal foglalkozunk.

Földrajzi helyzeténél fogva Szíria mindig is összekötő híd volt a különböző népek érintkezésében, s az anyagi és szellemi javak cseréje terén közvetítő szerepet játszott a Közel-Kelet népei és kultúrái között. Ez a könyv azt szeretné bizonyítani, hogy Szíria ezen túlmenően, önálló teljesítményével is hozzájárult az emberi kultúra fejlődéséhez.