kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
Könyv
Bibliofilia
Régiség
Metszet
Térkép
Fotó
Papírrégiség, Aprónyomtatvány
Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Guoth Kálmán : Az okleveles bizonyítás kifejlődése Magyarországon (Dedikált)
- leírás
- további adatok
Dedikált példány!
Sorozat: A Pázmány Péter Tudományegyetem történelmi szemináriumának kiadványai 9.sz. (Oklevél- és Címertani Tanszék) Guoth Kálmán (1912 – 1949) történész, levéltáros. Az egyetemen Mályusz Elemér és Szentpétery Imre tanítványaként vált belőle jól képzett medievista (középkorkutató) és a latin nyelv kitűnő ismerője.
Annak a magyar értelmiségi nemzedéknek volt képviselője, amely szakított a feudális maradványokkal terhelt magyar múlttal és demokratikus társadalmi változást akart. Tisztán látta, hogy ha a dolgok nem változnak, az a magyarság pusztulását eredményezheti.
1942 és 1944 között írta meg máig alapvető forráskritikai tanulmányait az Árpád-kori krónika- és legendairodalomról. Elemzéseiben keményen szembeszállt az aktualizáló politikai magyarázatokkal, szigorúan a XI. század valóságának talajára helyezve az értékelést.
1944-ben megtagadta a Szálasi-kormánynak az engedelmességet. 1945. január 20-án került a szovjetek fogságába és – többek közt Kosáry Domokossal – a gödöllői gyűjtőtáborba vitték, majd onnan a Szovjetúnióba deportálták. 1948. októberében tért haza megrongált egészséggel és megviselt idegállapotban. A sors csapásai végül megtették a magukét: a talpig becsületes és komoly tudós összeomlott és Érd mellett egy kanyarban a vonat elé vetette magát. Mindössze 37 éves volt. A magyar történetírás nagy ígéretét vesztette el korai és tragikus halálával.
Sorozat: A Pázmány Péter Tudományegyetem történelmi szemináriumának kiadványai 9.sz. (Oklevél- és Címertani Tanszék) Guoth Kálmán (1912 – 1949) történész, levéltáros. Az egyetemen Mályusz Elemér és Szentpétery Imre tanítványaként vált belőle jól képzett medievista (középkorkutató) és a latin nyelv kitűnő ismerője.
Annak a magyar értelmiségi nemzedéknek volt képviselője, amely szakított a feudális maradványokkal terhelt magyar múlttal és demokratikus társadalmi változást akart. Tisztán látta, hogy ha a dolgok nem változnak, az a magyarság pusztulását eredményezheti.
1942 és 1944 között írta meg máig alapvető forráskritikai tanulmányait az Árpád-kori krónika- és legendairodalomról. Elemzéseiben keményen szembeszállt az aktualizáló politikai magyarázatokkal, szigorúan a XI. század valóságának talajára helyezve az értékelést.
1944-ben megtagadta a Szálasi-kormánynak az engedelmességet. 1945. január 20-án került a szovjetek fogságába és – többek közt Kosáry Domokossal – a gödöllői gyűjtőtáborba vitték, majd onnan a Szovjetúnióba deportálták. 1948. októberében tért haza megrongált egészséggel és megviselt idegállapotban. A sors csapásai végül megtették a magukét: a talpig becsületes és komoly tudós összeomlott és Érd mellett egy kanyarban a vonat elé vetette magát. Mindössze 37 éves volt. A magyar történetírás nagy ígéretét vesztette el korai és tragikus halálával.
állapot: | ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
kategória: | Könyv > Jog > |
kategória: | Könyv > Történelem > Magyar történelem > |
kategória: | Könyv > Esszé, tanulmány > |
kategória: | Bibliofilia > Dedikált, aláírt > |
kiadó: | Kir. M. Egyetemi Nyomda, 1936. Budapest, |
cikkszám / ISBN: | 0058906 |
kötés: | fűzve |
oldalszám: | 75, [3] p. |
könyv nyelve: | magyar |