2. kiad.
Sorozat: Filozófiai Írók Tára. Új folyam XIX. kötet.

Az ítélőerő kritikájával Kant elsődleges szándéka az volt, hogy átmenetet teremtsen természet és morál között. De miközben összekapcsolja a két szférát, egyszersmind revideálja is az első két Kritikában kidolgozott, az átmenetet elzáró pozíciókat, noha ezt leginkább hallgatólagosan teszi, s vélhetőleg maga sem látja át mindig, milyen elmozdulásokat hajt végre. Mégis: az a természet, amely az Esztétikában és a vele minden látszat ellenére nagyon is összetartozó Teleológiában megjelenik, már messze nem azonos A tiszta ész kritikája newtoni természetével, és az ebben a világban létező, szabadságát csak itt megvalósítható ember sem azonos a morálnak A gyakorlati ész kritikája által az intelligíbilisbe száműzött szubjektumával. A fordítás a Kant életében megjelent második, az 1793-as kiadás alapján készült.