Illusztráció: Baranyai András.

Juhú, de jó, Író úr! Ezek szerint abbahagyta végre a lustálkodást és megírta a harmadik kötetet?

Nem lustálkodtam, hanem válságban voltam! Meg aztán a jó munkához idő kell. Vastag lett az új kötet, és nagy ívet ölel fel. És az Apokalipszis itt még csak a kezdet! Csak azután születik újjá a költészet, szökken szárba a keresztény és a lovagi líra - közben beütnek a rímek, és már jő is Mária siralma ómagyarul, a halhatatlan Walther von der Vogelweide, a csavargó Villon, a verekedős Balassi és a kiismerhetetlen Shakespeare.

Mármint - akkor most mit jegyzeteljek le? Mi lesz a lényeg ebben a könyvben?

Például az, hogy az irodalom nem használati tárgy, nem kulcslyuk a szerző hálószobájába, hogy a művészet nem kinyilatkoztatás, itélkezés vagy megoldás a...

Ez mind nem, de akkor mi igen? Mi az irodalom?

Ha megmondanám, lehet, hogy az a mondás már maga lenne az Irodalom. Úgyhogy inkább gyertek, menjünk a Hit Fényétől az Ész Világosságáig.