Horváth Jánosnak, a nagy magyar irodalomtörténet-professzornak Az irodalmi műveltség megoszlása című munkája szerves folytatása ezt megelőző művének, A magyar irodalmi műveltség kezdeteinek, amely a latin nyelvű magyar irodalom első, tisztán vallásos jellegű korszakát mutatta be. Az itáliai humanizmus behatolása után az addig egységes műveltség két ágra, vallásosra és világira bomlik, s így a még mindig túlnyomóan latin nyelvű irodalom is új irányban fejlődik. Bár Horváth János hangsúlyozza, hogy a humanizmust nem "önmagáért, hanem mint az irodalmi fejlődés egyik területét veszi vizsgálat alá", mégis sokkal többet ad, mint puszta irodalomtörténet: könyve egyúttal a magyarországi humanizmus páratlan szintézise. A reprint kiadás az első, 1935-ben megjelent szöveget veszi alapul, közli azonban az 1944-ben napvilágot látott (egyébként változatlan) kötet néhány lapos, az újabb eredményeket számba vevő pótjegyzeteit.