kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Strawson, Peter F. : Az érzékelés és a jelentés határai
- leírás
- további adatok
Sorozat: Horror Metaphysicae.
Az oxfordi filozófiaprofesszor úgy tesz, mintha csupán Kant főművének, A tiszta ész kritikájának szoros olvasatát (close reading) kívánná nyújtani. Úgy tesz, mintha nem ismerné a Kant-filológiát, mintha eltekintene minden előzetes filozófiai beállítódástól, és csak azt kívánná megosztani hallgatóival, olvasóival, ami a nagy Kritika olvasása közben neki feltűnt, amit jelentősnek vagy érdekesnek talált abban. Formailag a mű valóban úgy fest, mint egy - persze igencsak szoros - olvasat. Valójában a mű az ún. oxfordi iskola (amely az angolszász analitikus filozófia talán legvégletesebb, leginkább antimetafizikus tradícióit ápolja) eszmerendszerének (középpontjában referencia és jelentős antinómiás szembeállításával) szembesítése Kanttal. A mű tehát alapjában véve megsemmisítőnek szánt Kant-kritika, a Kant-értelmezés álruhájában. Ilyenként természetesen maga is metakritikára szoruló alkotás, ám jelentősége mégis óriási. Egyrészt a talán legnagyobb ellenféllel való birkózás során az oxfordi teóriák legjobb kifejtése, ha persze nem is didaktikus módon. Másrészt a finom logikai distinkciók szekvenciába építése révén bámulatos gondolati építmény, harmadrészt rejtett önkritika, ami még a címadásban is tetten érhető, hisz az oxfordiak alapkategóriája a - persze sokértelmű - jelentés (az angol eredeti szemérmesebb, csak az érzékelésről szól, a magyar fordító azonban jól érzékelte a könyv alapvonalát). - Jelentős, fontos mű Strawson könyve, különösen, ha olvasója az újabb angol metafizikai iskolák kontextusában képes olvasására. Persze a mű igen jelentős filozófiai műveltséget feltételez olvasójánál, korántsem csupán A tiszta ész kritikájának beható ismeretét.
Az oxfordi filozófiaprofesszor úgy tesz, mintha csupán Kant főművének, A tiszta ész kritikájának szoros olvasatát (close reading) kívánná nyújtani. Úgy tesz, mintha nem ismerné a Kant-filológiát, mintha eltekintene minden előzetes filozófiai beállítódástól, és csak azt kívánná megosztani hallgatóival, olvasóival, ami a nagy Kritika olvasása közben neki feltűnt, amit jelentősnek vagy érdekesnek talált abban. Formailag a mű valóban úgy fest, mint egy - persze igencsak szoros - olvasat. Valójában a mű az ún. oxfordi iskola (amely az angolszász analitikus filozófia talán legvégletesebb, leginkább antimetafizikus tradícióit ápolja) eszmerendszerének (középpontjában referencia és jelentős antinómiás szembeállításával) szembesítése Kanttal. A mű tehát alapjában véve megsemmisítőnek szánt Kant-kritika, a Kant-értelmezés álruhájában. Ilyenként természetesen maga is metakritikára szoruló alkotás, ám jelentősége mégis óriási. Egyrészt a talán legnagyobb ellenféllel való birkózás során az oxfordi teóriák legjobb kifejtése, ha persze nem is didaktikus módon. Másrészt a finom logikai distinkciók szekvenciába építése révén bámulatos gondolati építmény, harmadrészt rejtett önkritika, ami még a címadásban is tetten érhető, hisz az oxfordiak alapkategóriája a - persze sokértelmű - jelentés (az angol eredeti szemérmesebb, csak az érzékelésről szól, a magyar fordító azonban jól érzékelte a könyv alapvonalát). - Jelentős, fontos mű Strawson könyve, különösen, ha olvasója az újabb angol metafizikai iskolák kontextusában képes olvasására. Persze a mű igen jelentős filozófiai műveltséget feltételez olvasójánál, korántsem csupán A tiszta ész kritikájának beható ismeretét.