A harag-trilógia 2. kötete.

„Ingerültséggel és az értelem erejében bízva folytatom azt az érvelést, amelyet két éve azzal zártam: Elég. Vége... Európa egyre inkább az iszlám tartományává, gyarmatává válik, Olaszország pedig e gyarmat előretolt hadállásává” - riogatja olvasóit Oriana Fallaci Az értelem ereje című könyvében.

A két évvel korábban írt A harag és a büszkeség folytatásában Fallaci azt állítja, hogy az iszlám az európai kultúrából kinőtt civilizált világ elpusztítására tör, Európából „Eurábia” lett. „Immár minden városunkban kialakult egy másik, egy muszlim város is, amelyet a Korán igazgat” - utal az arab és más iszlámhívők tömeges bevándorlására.
Az írónő szerint a politikailag korrekt európai magatartás vak és nem látja a halálos fenyegetést.

Az írónő a középkori inkvizíció áldozataihoz hasonlítja magát, csak azért, mert az iszlamofóbia ellen küzdő szervezetek előző könyvéért perbe fogták (egyébként sikertelenül). A New Yorkernek halála előtt egy évvel adott portréinterjújában pedig arról beszélt, hogy fel fogja robbantani az olaszországi lakóhelye közelébe tervezett mecsetet.

Fallaci tévképzetei oly mértékben felnagyítják a veszélyt, hogy fundamentalista iszlám szervezetek valóban abszurd követelései vagy Olaszországból egyébként kiutasított terroristák ábrándozásai úgy jelennek meg előtte, mintha már meg is valósultak volna. Így kerül minden iszlám hitű ember a radikális fundamentalizmus címkéje alá, Fallaci politikai ellenfelei pedig rögvest a „hódítók” támogatóivá, de legalábbis megalkuvó cinkosaivá válnak. A legszomorúbb az egészben, hogy értelemellenes fröcsögései közepette Fallaci a felvilágosodás és a szabadság harcosaként láttatja magát. „Aki tagadja az individualizmust, az a nyugati civilizációt tagadja” – írja, és nem zavarja, hogy egy vallás követőitől épp emberi mivoltukat vitatja el.