A szerzőpáros meggyőződése szerint a magyar irodalom számos remekművének szerkezetében, szereplőgárdájában, jeleneteinek-helyszíneinek rendjében kimutatható a közvetlen kapcsolat, a spirituális összefüggés a mű s az állatövi jegyek között, az alkotás és a csillagmítosz keretrendszere között. A magyar irodalom történetében - mint írják - Bornemissza Péter Magyar Elektrája, azután a Lúdas Matyi, a Csongor és Tünde, a János vitéz, a Toldi és nem utolsó sorban Az ember tragédiája szövegében búvik meg kimutathatóan az asztrálmítosz kerete, éspedig eredeti megfogalmazásban. Ennek analízise révén az elemző előtt a művek új dimenziója, rejtett mondandója tárul föl. A halhatatlan Madách-mű szövegének közlése után Pap Gábor az ún. nagy év, Szabó Gyula a kis évkör jegyeit és jelentéseit mutatja ki a Tragédia szerkezetében: pl. az Ádám-Éva-Lucifer-Úr négyes arányaiban, az arkangyalok (Gábor, Mihály, Ráfáel) és Lucifer viszonyában, a tizenöt szín állatövi megfelelőinek számbavételével stb. Igen bonyolult asztrológiai és irodalmi összefüggéseket vélnek fölfedezni; számos idézet és állatövi táblázat segítségével érvelnek meglehetősen obskúrus analízisük spekulatív állításai mellett