Ford.: Patkós Éva.
Utószó: Török Endre.

Nyikolaj Bergyajev, a XX. század legnagyobb hatású orosz filozófusa 1940-ben írta meg önéletrajzát, amely halála után egy évvel, 1949-ben jelent meg. Az európai műveltségű, a klasszikus német idealizmuson iskolázott, szociális és történeti kérdések iránt érzékeny Bergyajev Oroszország és a Nyugat krízisét egyaránt átélte, s ebben az értelemben kivételes jelenség volt: „európai orosz”, aki benső kapcsolatot próbált teremteni az orosz vallási eszme és az első világháború után kibontakozó nyugati keresztény megújulás között. Világos, egyszerű stílusban írt önéletrajza e szellemi út története, de egyben korrajz is, fél évszázad – egy megrázkódtatásokkal, forradalmakkal, háborúkkal terhes időszak – minősítése a „hívő szabadgondolkodó” nézőpontjából.