A borító Pál György munkája

Részlet a könyvből:
Karácsony szombatján, kora délután magához hívatta a grófné Erzsikét.
– Szeretné-e a szentestét családja körében tölteni?
– Ó, nagyon örülnék, méltóságos grófné! – felelte Erzsike felragyogó arccal.
– És akkor is örülne, ha üres kézzel, minden karácsonyi ajándék nélkül bocsátanám el? – kérdezte mosolyogva a grófné.
Erzsikének sejtelme se volt arról, hogy mit tervez a grófné és kissé furcsállotta a kérdést.
– Hogyne örülnék akkor is! – felelte. – A méltóságos grófné olyan jóságos hozzám, s az enyéimekhez, hogy nem is lenne szép tőlem, ha még csak eszembe is jutna karácsonyi ajándékra számítani!
Hallatszott a leány hangján, hogy ezt őszintén, szíve mélyéből mondja. S a grófné megerősödött abban a meggyőződésében, hogy jóságát nem pazarolja méltatlanra.
– Hát Erzsikém, – a karácsonyi ajándék most egy üzenet lesz, amit édesapjának küldök. Aztán hozza meg nekem a választ, hogy elfogadja-e az ajánlatot. S a grófné elmondta Erzsikének a tervet, melyet férjével készítettek a család fölsegítésére.
A derék leány szavakban nem is tudott köszönetet mondani e nagy jóságért. A forró kézcsók, melyet könnyes szemmel nyomott úrnője kezére, minden szónál többet mondott.
Hogy pedig a Mihályi-család asztalán álló szegényes karácsonyfa gyertyácskáit soha még oly ragyogónak nem látták a körülötte állók, mint ezen a karácsonyestén – azt elképzelhetjük.

Tulajdonosi névbejegyzéssel.