1918. szeptember 28. A világháborús német szoldateszka szürke eminenciása, Ludendorff tábornok pánikba esik: az összeomlás napokon belül bekövetkezhet, azonnal fegyverszünetet kell kérni. A háború azonban még több mint egy hónapig elhúzódik. Közben a hatalom jelentős belpolitikai változtatásokat kezdeményez, amelyekkel Németország demokratikus átalakulását kívánja demonstrálni a világ előtt. A haditengerészet vezetői egy utolsó, értelmetlen csatába akarják belehajszolni a flottát, mert úgy tartják, erre kötelezi őket az úri becsület. A matrózok fellázadnak, a lázadásból forradalom lesz. Mit tesz ebben a helyzetben Friedrich Ebert, a Szociáldemokrata Párt elnöke? Helytálló-e az az érv, hogy csak az Ebert által választott út térítette el Németországot Oroszország sorsától? Nem, állítja Haffner, éppen ellenkezőleg, egy győztes forradalom ugyanis megmenthette volna Németországot Hitlertől. A forradalom ötvenedik évfordulójára írt könyv arra inti a németeket, hogy a múlt, amellyel szembe kell nézniük, nem a nácizmussal kezdődik.