Huszár (1882-ig Held) Elemér (1872-1960) zsidó családban született. A bp.-i evangélikus gimnáziumban érettségizett majd a buudapesti tudományegyetemen jogból doktorált.
Áttért a római katolikus hitre, a teológiátt a Pázmáneumban végezte ahol 1897-ben pappá szentelték. Rómában az Accademia dei Nobilin diplomáciát, a Gregorianán egyhjogot hallgat, a Studio Conciliiben a házassági perek előadója. Esztergomban, Bp-Felsővízivárosban, Bp-Terézvárosban kispap, később párizsi magyar lelkész majd Zugliget lelkésze.

Kiváló szónok volt, csaknem minden európai nyelven beszélt, a II. vh. alatt saját nyelvükön prédikált az internált lengyel foglyoknak, a menekült francia tiszteknek és a délszlávoknak.
1942-től a menetszázadba beosztott zsidó munkaszolgálatosokat halálos veszélyben lévőknek tekintette, és soron kívül, előkészítés nélkül megkeresztelte. Egy 1944. IX. 3: Esztergomnak küldött bizalmas jelentés szerint Árvai Nagy Bálint és Kis György plébános közreműködésével összesen 1600 zsidót keresztelt így meg. Az egyházi előírásokat figyelmen kívül hagyó eljárása, valamint a fajüldöző kormányrendeleteket bíráló prédikációi miatt többször följelentették. 1944. decemberében a nyilas számonkérő szék rövid időre letartóztatta. A háború után hivatalos beosztás nélkül Csóton élt.

Modern félvászon kötésben.