Egy könyv, amelyet (hírből) mindenki ismer, de amelyet mindeddig csak a kiváltságos kevesek olvashattak: „az újbaloldal bibliájának” lázító mondanivalója mifelénk sem a „támogatott”, sem a „tűrt” kategóriába nem férhetett bele. S ha már a hatvanas évekbeli lázongásaink idején nem tanulhattuk a fejlett ipari társadalomnak ebből a briliáns leírásából, legalább most, amikor a „felzárkózás” lázában égünk, ne mulasszuk el megtenni ezt. Hiszen akkor is, most is, változatlanul ugyanarról van szó: a nagy Egészről, amely kiegyensúlyozott, békés szabadságnélküliségében mindannyiunkat saját engedelmes alkatrészévé tud szelidíteni, leszerelve minden valóban „fölforgató” ellentendenciát – a „szabad választás” látszatpluralizmusában, a kényszerű munka robotjában, az egydimenzióssá sorvasztott gondolkodásban, kultúrában, szexualitásban.