A borítékrajz Falus Elek munkája.

Korabeli, álbordázott, aranyozott, nyílásnál sérült gerincű félbőr kötésben, felül aranyozott lapélekkel. Az eredeti első borító bekötve. A kötés - stílusjegyekből, anyaghasználatból, kötéstechnikából ítélve - Kner Erzsébet könyvkötészetében készült.

Báró Hatvany-Deutsch Lajos 20 éves egyetemista volt, amikor 1900-ban egy bordélyházban megismerte a 17 év körüli Kovács Júliát. A faluról Pestre került árva lány a nyilvános ház mindenes cselédjeként dolgozott, életét kiskorától kezdve igazi dickensi nyomorúság jellemezte. Tíz éves volt, amikor édesanyja meghalt, ő pedig mostohához került, aki majdnem halálra dolgoztatta. Megpróbálta megölni magát, majd megszökött egy rokonához Karcagra. Itt kiskamaszként hamar udvarlója akadt, s emiatt egy féltékeny vetélytársnő vízbe akarta fojtani. Ezt szerencsésen túlélte, de az áhított szerető az egyik randevún megverte és megerőszakolta. Pestre menekült, cselédnek állt, - keresetét rokonai elvették tőle. Újra feltűnt a durva szerető, aki lényegében eladta Juliskát: takarító mindenes lett egy piros lámpás házban. Az utcára nem mert kimenni, mert papírjai nem voltak, és félt a rendőröktől. Egy idő után minden bizonnyal beállt volna a ház lányai közé, ha nem találkozik össze a bordélyba betérő gazdag diákkal, a Ferenc József által bárói címre emelt zsidó Hatvany-Deutsch család sarjával.

A fiatal bölcsészre talán a korszak perdita-romantikája hatott, amikor elhatározta, hogy kimenekíti a lányt a nyilvános házból. Tudatos elhatározással Pygmalionként akart úrinőt nevelni az eszes, de műveletlen lányból, és közben beleszeretett.
Hatvany elhatározta, hogy segíti Juliskát abban, hogy megírja élete történetét. Előbb Szép Ernőt, majd Bródyt kérte fel a kézirat szerkesztésére. „Hogy egy leány, akin egy egész város megy végig, szűzies, tiszta és nemes marad: erről szól a könyv” - írta Bródy az előszóban.

további képek