"Volt ​egy oldata, amelyet a holttestek vénájába fecskendezett, és ha azok elég frissek voltak, akkor sajátosan reagáltak. Westnek komoly problémát jelentett, hogy megtalálja a megfelelő képletet, mivel minden szervezetnek más-más stimulusra volt szüksége. A rettegés követte Westet, amikor eltöprengett részleges kudarcain, mert kimondhatatlan lények támadtak a tökéletlen oldatokból, vagy a nem kellően friss tetemekből. E kudarcok egy része életben maradt – egy a bolondokházában tartózkodott, mások eltűntek, és ha West a lehetséges, bár a valóságban mégis elképzelhetetlen eshetőségekre gondolt, gyakran megremegett szokásos egykedvűségének álcája alatt…

Még mindig látom Herbert Westet a baljós villanylámpa alatt, ahogy befecskendezi az újjáélesztő oldatot a fej nélküli testbe. A jelenetet nem tudom leírni – elájulnék ha csak megpróbálnám, mert őrület töltötte meg azt az osztályozott csonkokkal telezsúfolt szobát, amelynek síkos padlóján csaknem bokáig gázoltunk a vérben és a csekélyebb emberi hulladékokban, ahol egy távoli sarok rémisztő árnyai között ocsmás hüllő-borzalmak bugyborogtak, pöfögtek és fortyogtak a halvány zöldeskék láng kísérete fölött."