Egy kb 1 cm-es szakadás van a külső papírborítón. A könyvtest és a lapok épek, tiszták.

A kiotói Aranytemplom 1950-ben porig égett, akárcsak Artemisz temploma Ephezoszban – a hagyomány szerint – Nagy Sándor születésének éjszakáján. Ephezoszi Hérosztratosz azt vallotta a kínvallatáskor, hogy nevét akarta híressé tenni a tett által, és hiába volt az ítélet, hogy többé senki sem modja ki, neve mégis fönnmaradt. Olyannyira keleti szellemű e történet, hogy akár Hérosztratosz reinkarnációjának is tarthatjuk a zenpapnövendéket, a Szarvaskert kolostoránnak lakóját, aki a háború után öt esztendővel Kiotó szépséges templomát gyújtotta fel. Az ő alakját Misima Jukió regénye őrzi meg – az író a gátlások és zsarnoki vágyak között hánykódó Mizogucsi tettének indítékait kutatja a zen-kolostor szertartásos hétköznapjaiban.
Misimával igazságtalan a világ: sok remekmívű regény, elbeszélés és dráma megírása után, befejezve a Termékenység tengere című tetralógiáját, ő önmagát „gyújtotta föl”: szeppukut követett el 1970-ben, s e tette révén sokkal többen tudnak róla, mint ahányan műveit olvassák…