Sorozat: Völgységi Füzetek IV.
Szerkesztette, gondozta és a tanulmányt írta: Dr Töttős Gábor.
Megjelent 500 példányban. A szerkesztő által dedikált !

Nagy romantikus költőnk Vörösmarty Mihály tanítványait, a Perczel-fiúkat - Mórt, Miklóst, Sándort - az Árpádok, Rákócziak, Zrínyiek örököseként igaz hazafiakká nevelte, arról is gondoskodott, hogy szigetvári kirándulással vésse be emlékezetükbe, a hősök lába nyomán járnak. Perczel Mór kora egyik legműveltebb egyénisége volt. Élete és emlékiratai is példázzák Arisztotelész sorait. „A műveltség jósorsban ékesség, balsorsban menedék.." A szabadságharc utáni emigrációjában Victor Hugó tisztelte meg barátságával. „Belső emigrációját", életének utolsó 1870-től kezdődő szakaszát is az olvasás és az írás töltötte ki. Ő az egyetlen, aki a nagy Tolna megyei 48-as nemzedékből emlékiratokat írt. Miért ragadott tollat a hetedik évtizedében járó tábornok? Egy levelében így indokolta: „Leghőbb tiszteletem, honfi és bajtársi szeretetem mindazoknak, kik régiekből a dicsőkből még élnek; áldásom az új ivadékra, az elhunytak utódaira, gyermekeire!"