A Nobel-díjas író első, németül is csak a közelmúltban megjelent, önéletrajzi vonatkozásokat tartalmazó regénye igazi meglepetés, mégpedig a legkellemesebb fajtából. Hőse, egy fiatal katona, megszökött a frontról, és éppen a német kapituláció napján érkezik haza szülővárosába, sejthetőleg Kölnbe. Hans nem találja sem az otthonát, sem a hozzátartozóit, és városát sem, hiszen az rommá lett lőve. Egyedül bolyong, élelmet, fedelet, de főleg emberi kapcsolatokat keres, szeretetre vágyik, bár a háború megedzette, sőt elsivárította a lényét, vágyik a fészek meghittségére. A szörnyű nyomorban mindenféle emberrel találkozik, de azért örömmel állapíthatja meg: sok németből a megpróbáltatások ellenére sem veszett ki a jóság, a remény. Aztán találkozik egy sok nyomorúságon átment lánnyal, aki megsajnálja, befogadja otthonába. Lassan a két összetört ember kitárulkozik egymás előtt, majd fokozatosan kibontakozik köztük a bátortalan szerelem is.