„Atilla udvara fényében és méltóságban vetekedett a bizánci császárokéval. És nemcsak a mi - úgymond „elfogult”, „szavahihetetlen” - krónikásaink, hanem a germán hősénekek is példátlannak írják le Atilla rangját, tekintélyét az akkori világban. Ráadásul - horribile dictu - nem mint hun, hanem mint magyar királyról tudósítanak róla. Íme:

„Volt egykor Magyarországban egy nagy hírű király, kit Attilának hívtak: soha párját nem fogjuk találni. Gazdagságban és bőkezűségben senki soha vele nem mérkőzhetik. 12 koronás király szolgálta, 12 királyság hódolt neki, 12 herceg, 30 gróf, lovagok, apródok, fegyveresek szám nélkül. Ez a király emberséges és igazságos volt, soha párját nem fogjuk találni!”

Attila udvarában - ahogy arra már több szerző is rámutatott - a lakomáknak nem csak hétköznapi jelentésük és jelentőségük volt. Attila lakomái szakrális töltésű, mégpedig igen magas fokú szentséggel telített szertartási alkalmak voltak. Ezért lehetünk biztosak abban, hogy amennyiben az ő asztalán már ott szerepeltek a könyvben leírt és méltatott nagyszentmiklósi aranyedények, akkor a lehető legjobb helyre, a legméltóbb környezetbe kerültek.

De azt is biztosra vehetjük, hogy a rajtuk lévő képi üzenetekből semmit sem értett félre a ház ura. Pedig mint látni fogjuk, elképesztően és megrendítően magas szintű világismeret letéteményesei, egyszersmind készséges közlői ezek az aranyba kalapált üzenetek...”

A címszereplő kincset 1799-ben találták meg Nagyszentmiklóson. Ma Románia (románul Sânnicolau Mare), Temes megye legdinamikusabban fejlődő kisvárosa, jellegzetesen alföldi település. (Bartók Béla is itt született 1881-ben.)

A nagyszentmiklósi kincs összesen 23 aranyedényből áll. Ez a kötet mindössze három példányról, a Hampel-féle számozás szerinti 2. és 7. számú kancsóról, és a 19. számú szilkéről értekezik részletesebben.