Hogy mi volt az avarok összeomlásának az oka?
Elsősorban az, hogy nem tudtak beilleszkedni a kereszténnyé váló Európába.
Ugyanakkor azt is észre kell venni, hogy egy harcos pogány nép nem bírja el a tartós - bár viszonylagos - békét.
A harcokban megszokott fegyelme kilazul, elkényelmesedik, elveszíti erkölcsi tartását és a maga primitív hedonizmusában tönkremegy.
Ez kifejezetten a felső réteget kezdte ki, amit visszaigazol, hogy a sírleletekből megítélve az avarságnak ez a rétege valóban eltűnt.
A harcos határvédő középrétegben a székely ősök megmaradását épp az biztosította, hogy volt tartásuk. Akkor sem hulltak szét, amikor a vezérükkel Erdélybe menekültek. Ott is kiállták a megmaradás próbáját.
A Kelet irányába elűzöttek, elmenekültek jelentős része Erdélyben átformálódva elsősorban a székelységben szívódhatott föl. Nyomaiból ítélve ez lehetett a vezérdallam, avar, hun, bolgár-szláv motívumokkal.
Avar vagy avar-hun hangzású helynevek: a Vaja-Baja, a Bacon, a Csobogót. A Bata, Bara, a Kada és az Ugra, sőt - megítélésünk szerint - az Ajtony-Ajtun helynév is őrzi az avarok nyomát, igazában véve hun-ugoros nyelvi formában.
A Kaján helynév a Dunántúlon - Szentes mellett is van - avar-hun hangzású, a türk Kayas mongolos formája lehet, bár a finnugor Kajaani helynév is számításba jön.
A kései avarok már a székelyek elődeivel vérségi kapcsolatba kerülhettek.
Az általunk megrajzolt történelmi helyszínen keresve a realitások lehetőségét - az a kép tárul elénk, hogy a hegy avar oldalán az avar-hun ősök búvópatakja eltűnik, s a magyar oldalán - körülbelül száz év után - alig három-négy emberöltő múlva - előjönnek a székelyek.