1948 - 1958

Amióta közérték „ . . . a nagy mecénás, ki betűivel hinte fényt -" találmánya, a sokszorosító művészet egyre nagyobb és szerteágazóbb igények kielégítését tűzte ki céljául. A hírközlés alakulása idézte elő e szakma műszaki fejlesztését is. Ez a fejlődés azonban nem terebélyesedhetett ki az egyéni, illetőleg a tőkés termelés korában. Ahhoz, hogy a nyomdai termék minden ember napi szükséglete legyen és ezt az igényét kielégítse - a sajtónak a köz birtokába kellett jutni. A párt irányítása alatt így s ezért került sor arra, hogy a köztulajdonba került magyar nyomdaipar első decenniumát ünnepli. Joggal és megérdemelten. S ha most írásban is szó esik az elmúlt tíz év alatt történtekről, ez azért szükséges, mert ez a becsülettel elvégzett munka a szocializmus építésének egyik - nem kevésbé fontos - része. Nem a mi feladatunk azonban, hogy az ipar egészéről számot adjunk, s ezért csak az Athenaeum Nyomda megtett útjáról szólunk. Felelősségteljes működéséről, hasznos és jó eredményű fejlődéséről, amely igazol s önbizalommal tölt el. A felfelé ívelés szemléltetését megkönnyíti, ha előbb néhány mondatban ismertetjük a vállalat két fő tényezőjét: keletkezését és múltját. Emich Gusztávnak az 1848, évben létesült könyvkiadó, majd nyomdaipari vállalata 1868. július 4-én alakult részvénytársasággá. Az alapítók rendelkezése szerint az „Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvény-Társulat" ; célja : ... irodalmi vállalatok által az irodalmat gyarapítani és a nyomdai műipart mellékágaival együtt gyakorolni". Így szól az alapító levél

Gózon Lajos rajzaival
Aranyozott, dombornyomású kiadói egészvászon kötésben.

további képek