"Assisi Szent Ferenc egyénisége kétszeresen is lenyűgöz, amióta csak érdeklődésem, lassan már fél évszázada, a középkor felé fordult. Mindenekelőtt maga a történelmi személy, aki a XII-XIII. század fordulójának meghatározó időszakában, a középkor modern és dinamikus szakaszának kezdetén, mozgásba lendítette a vallást, a tág értelemben vett kultúrát és a társadalmat. Félig szerzetesként, félig laikusként, az ekkortájt fellendülő városokban, az utakon és a magányos elmélkedés színterein, az udvari kultúra fénykorában, amely egyben a szegénység, az alázat és a prédikáció új gyakorlatának korszaka is, az Egyház peremvidékén, de óvakodva az eretnekségtől, lázadó szellemben, de nihilizmus nélkül, Közép-Itáliában, a kereszténység legforrongóbb vidékén munkálkodva, Róma és az alvernai magány között, Ferenc meghatározó szerepet játszott az új keresztény társadalom apostolaivá váló, frissen megalapított koldulórendek felemelkedésében, és ökológiai dimenzióval gazdagította a keresztény lelkiséget, olyannyira, hogy a vallásban, az irodalomban és a képzőművészetben kifejeződő középkori természetszemlélet megalkotójának tűnik. Ferenc - a Krisztust középpontba állító és a vele való azonosulásig jutó újfajta szentség mintaképe, az első ember, aki maga is részesült a stigmákban - saját kora és a középkori történelem mindmáig legvonzóbb egyéniségei közé tartozik" - kezdi könyvének előszavát Jacques Le Goff.

Nagy jegyzetapparátussal ellátott, tudós munkái mellett a világhírű történész előszeretettel műveli az olvasmányos történeti esszé műfaját is. Ez utóbbi típusba sorolható ez a kötet, mely "az igazi" Szent Ferenc alakját úgy teszi szinte láthatóvá és hallhatóvá, hogy egyúttal mozgásban lévő, izgalmasan változó koráról is pontos képet ad.