1199-et ​írunk. Anglia és Wales határán az ifjú Arthur de Caldicot türelmetlenül várja, hogy felnőjön és lovag lehessen. Egy szép napon apja barátja, Merlin egy fényesen csillogó, fekete követ ajándékoz Arthurnak, aki előtt így megjelennek névrokonának, Arthur királynak a történetei.
A látókő a múlt megelevenedett tablója, tele érdekesebbnél érdekesebb figurákkal – megjelenik például Arthur féltékeny bátyja; Gatty, a szókimondó falusi menyecske; Tanwen, a szolgálólány; és Lady Alice, aki szörnyű titkot bíz Arthurra. Egyéni drámájuk mögött kibontakozik egy középkori uradalom élethű képe. Az egyéni drámákat pedig átszövik Arthur király legendái, s az elbeszélés izgalmas és csodálatos áradatában összefonódik a két Arthur története. A száz rövid elbeszélés nemcsak Arthur király életéről villan elénk száz eleven pillanatfelvételt, hanem a középkor földhözragadt, emberpróbáló mindennapjairól is – erről a bizonytalan jövőjű világról, az örökös háborús fenyegetésről, a mai szemmel nézve vérlázító társadalmi különbségekről, a józan ész és a babona küzdelméről és persze a kereszténység és az iszlám vetélkedéséről. A látókő az Arthur-mondakörnek a maga nemében páratlan feldolgozása. Olyan, mint az Arthurnak adott varázserejű „látókő”. Segítségével belepillanthatunk a múltba s a múlton keresztül a jövőbe.