Részlet a kötetből:
"Árpád vagy István?
Népi-nemzeti voltára is bizonyára büszke polgári napilapunk 2007. június 30-án hosszú cikkben emlékezett meg az 1100 éve lezajlott pozsonyi csatáról. Amely egy évezredre eldöntötte a Kárpát-medence sorsát, és amelyben talán életét vesztette maga Árpád is, a seregeket vezérlő fejedelem. És akár öt ismert nevű fia közül esetleg három, amint azt állítólag a nemzeti romantikába hajló magyar elméletek egyike-másika sugallná: Tarhos, Üllő és Jutás. A nemzeti romantikával nem illethető cikk maga is sugall: ezekről a nemzeti halálokról olyan cím alatt számol be, amely szerintem több mint gusztustalan: Lóhalál. A vezérló fejedelem halála. Miután a három napos csata lefolyásáról lópusztulást az újság nem emleget, a kövér betűs cím csakis a fejedelem és fejedelemfik halálára vonatkozhat. írta ezt egyik nemzeti napilapunk a kevés közül. Jellemző az is, hogy a pozsonyi csata évfordulóját a Magyar Tudományos Akadémia csak 2007 őszén (az Árpád Emlékezete konferencia nov. 13-án) ünnepelte meg. Ennek a cikknek a megjelenése volt az egyik oka, hogy elhatároztam ennek a munkának a megírását. Egy másik - sokkal fontosabb - körülményre a közelmúltban megjelent írásomban utalok. Ezt Szörényi Levente fogalmazta meg egy interjúban.4 Lényege az, hogy Géza fejedelem és Szent István király államalapításának és országépítésének volt egy meghatározó feltétele: kellett hozzá egy ország. Árpádnak és harcosainak először el kellett foglalniuk a Kárpát-medencét, hogy egy évszázad múlva Géza fejedelem és István király megalapíthassa a magyar államot.
Ahhoz tehát, hogy királyságot alapítson valaki, ország is kell.
Ha meg nincs, akkor kell szerezni egyet. Lovat! Lovat! Országomat egy lóért!, kiáltott fel III. Richárd a csatamezőn, végső kétségbeesésében."