A többek között József Attila- és Füst Milán-díjjal kitüntetett költő, író, drámaíró 1970. szeptember 14-én született Debrecenben. A középiskola után Budapesten kezdte meg egyetemi tanulmányait. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán, valamint a Bölcsészettudományi Karon tanult magyar irodalmat és történelmet. Költészetével nagyon fiatalon kivívta a kritikusok figyelmét és tiszteletét, generációjának egyik legmeghatározóbb alakjaként tartották számon. Pályája során minden műnemben maradandót alkotott.
Életének meghatározó helyszíne volt a szülővárosa, valamint Zugló, Újlipótváros, illetve a Svábhegy és annak környéke. A tájak, városrészek, épületek fontos szerephez jutottak munkásságában. Dolgozott olvasószerkesztőként, műfordítóként, de tagja volt a Nyelvterület elnevezésű, rövid életű rapzenekarnak is.
Fontosabb kötetei: Szétszóratás; A valóságos Varsó; Térerő; Drezda februárban; Ultra; Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba; Paulus; A Legkisebb Jégkorszak; Káli holtak; A Nibelung-lakópark, valamint az Asztalizene.
Térey János szívbetegség következtében hunyt el 2019-ben.