Szerk. és az utószót írta: Pál Ferenc.
Almanda Negreiros grafikáival.

A 20. századi líra talán legizgalmasabb alakjainak egyike a portugál Fernando Pessoa. A „többarcú” költő, a portugál avantgard költészet megteremtője még napjainkban is kibogozásra váró rejtvény a kutatóknak és a töprengésre kész olvasóknak. Költészete magában foglalja a múltba kívánkozó nosztalgiát és egyúttal a modern emberiség válságát, a valóság kritikai vizsgálatát és tagadását, saját darabokra szakadó énje elemzését. A megjelenő verseskötet a három heteronim és a költő „saját maga” versein kívül az „angol versekből” is tartalmaz egy csokorra valót; ezekben a szexualitás különböző aspektusainak nyers, kendőzetlen megjelenítésével Pessoa szinte kiírta magából azokat az érzelmeket, amelyeket szükségtelennek vélt költői munkásságához.