Lackfi János (szerk. és szössz.) : Aranysityak. Friss gyerekversek.

Illusztrátor: Molnár Jacqueline.

Mit csináljunk, ha unjuk a kaméleonunk színét? Tapétázzuk újra a falat, es ő majd alkalmazkodik! Ki az a maszatos szerecsen, aki életünkbe kis szerencsét belecsen? Hat a kéményseprő! Miért dobog Zsófi párnája? Hát mert apaszívet tettek bele. Miért latja borzasnak a világot Slimák, a forradalmár csigusz? Hát mert lobog a szeme a szálben. Hogyan vehetünk magántengert olcsón? Hát veszünk egy kagylót, abba eleve bele van építve! Miben különbözik a kulacs a kullancstól? Hogy az egyik csípősebb, mint amilyen vizes a másik. Miért hidegbajosak a felnőttek? Mert nyáron is hidegeskednek, ahelyett hogy örülnének a hűsségnek. Ez a könyv tele van hasonló életfontosságú kérdésekkel és válaszokkal, melyek nélkül igazan nem élet az élet! Lackfi Janos ugyanis felkért negyven versköltő bácsit meg nénit, hogy csapjak a fejükbe aranysityaknak a napot, hiszen akkor bármit megtehetnek. Ők aztán kötélnek álltak, és nagy bátran, negyvenféleképpen szét- es össze- és át- és teleírták a világot... Kedves nullától kilencvenkilenc évesek, tessék bolyongani benne, tessék nyugodtan eltévedni es hazatalálni!