Vajon jut-e még hely a klasszikus szépségeszménynek és szellemnek a modern, nagyipari társadalmakban?

Talán így értelmezhetnénk a század egyik legnagyobb építészének, Walter Gropiusnak a késői írásait tartalmazó kötet címét. Gropius az építészek társadalmi felelősségére hívja fel a figyelmet, arra az esztétikai és etikai tartalomra, amelyet az építészet mindig is hordozott, de amelyet napjainkban feledni látszik.

Írásai – néhány speciális témán kívül, mint pl. a múzeum- és színházépítészet, Japán építészete stb. – elsősorban a humánus környezet megteremtésével, a modern társadalomban elő emberek harmonikus személyiségformálásával, tehetségük, képességeik sokoldalú kibontakoztatásával foglalkoznak. Természet és építészet, művészeti hagyomány és modern technika, ember és környezet viszonya jelenti vizsgálódásai fő szempontjait. Ítéleteinek hitelét széles látóköre, hatalmas ismeretanyaga, az általa alapított iskola, a Bauhaus korszakos jelentősége és egész, lenyűgözően gazdag életműve adja meg.