A kötet szerkesztője, Székács Vera egy Levivel készült interjúját illesztette e régi adósságot törlesztő novelláskötet végére. Levi fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy Auschwitz tette íróvá. Hazaérkezésem után "meséltem, meséltem, mint valami bolond, mindenkinek, aki az utamba került", mondja. Barátai javaslatára fogott az írásba.

A novellák helyszínét Levi távoli országokba vagy a jövőbe teszi, és tulajdonképpen csak ez veszi el annak az élét, hogy megkérdőjeleződik bennük nemcsak a természettudomány világ- és jelenségmagyarázó ereje, de az ember humánus lény volta is. E novellákban minden alak olyan, mintha egy alaposan megfigyelő, kísérletező természettudós írta volna le. Primo Levi a lelke mélyén mintha tudná, hogy a humanizmus mint személyiségalkotó világkép összeomlott, de mégis rendületlenül bízna, hinne benne. Nem is a totalitárius rendszerben szerzett tapasztalat, hanem az ebből a meghasonlottságból eredeztethető kétségbeesés mered ki, mint egy vasrúd ezekből a kedélyesen bizarr, kissé már rozsdás novellákból.