Angol és skót utazók a régi Magyarországon 1542-1737

Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta Gömöri György.

Sajátos egybeesés, hogy a nagy utazások kora és a könyvnyomtatás elterjedése ugyanarra az időre, a 15. század végére esik. Így lesz a következő két évszázad az útleírások kora, és persze Angliában is, ahol kissé távolságtartóan, de nem érdektelenül figyelték a török hódítókkal birkózó kelet-közép-európai régiót.
Az első jelentékeny angol útijelentés Sir Thomas Seymourtól való, aki 1542-ben, egy évvel Buda török kézre kerülése után küldte leveleit VIII. Henriknek. Thomas Glover és Edward Barton Eger 1596-os ostromáról tudósították I. Erzsébet királynőt. A diplomaták, főhivatású utazók, tudósok mellett afféle "kalandorok" - köztük John Smith zsoldoskapitány - is megfordultak Magyarországon; ő bejárta a Basta generális megnyomorította Erdélyt. A legismertebb angol utazó Lord Paget volt, aki részletes naplóföljegyzéseket vezetett tapasztalatairól (l.: Paget János: Magyarország és Erdély, 871025). Ez a szemelvénygyűjtemény - az utazások időrendjében - tizenöt, különböző rendű-rangú angol és skót utazó magyarországi útleírásaiból (jelentéseiből, leveleiből, naplóiból, szépirodalmi igényű munkáiból) közöl fontos, a nemzeti múlt egy-egy kérdését sajátos szemszögből megítélő részleteket. Ezekben az írásokban ott kavarognak a história tényei mellett a művelődéstörténet, a hitélet korabeli hazai viszonyai, az életmódra vonatkozó megfigyelések, az utikalandok és élmények, a maguk - angol szempontú - egzotikumával. A szerzők rövid életrajzaival és jegyzetekkel kiegészített, fekete-fehér képtáblákkal illusztrált csinos kiadvány - a széles perspektívájú, több nézőpontú történelmi tájékozódás forrása.