Chénier, André : André Chénier válogatott versei

Francia-magyar, kétnyelvű kiadvány.

André Chénier (1762-1794) lelkesedett a forradalom eszméiért, filozofikus és szatirikus verseket írt. Hevesen támadta a jakobinusokat a Journal de Paris és a Moniteur hasábjain, különösen Maximilien de Robespierre-t és Jean-Paul Marat-t.
Később mikor meg akart menteni egy asszonyt, aki ellen elfogatóparancsot adtak ki, de őt tartóztatták le 1794. március 4-én. A Forradalmi Törvényszék előtt nem kért védőügyvédet, a nép ellensége vádjával halálra ítélték. Jean-Antoine Roucher költővel együtt végezték ki két nappal Robespierre bukása előtt. Racine-től idézett, amikor a vesztőhelyre vitték.

André Chénier azon szerencsés természetű költők közé tartozik, akik abban a szövevényben, mely alkotásukat meghatározza, mindig két döntő irány, két szellemi birodalom határán állnak. Két fajta, két ízlés, két korszak, két életfelfogás, két világmegélés találkozópontján az teszi őt naggyá, hogy mindezek az ellentétek nemcsak találkoznak, hanem benne és csak benne egyesülnek. És mivel, szerencséjére, összhangra teremtett lélek volt, ezek az ellentétek sem kuszaságot hoztak benne létre, hanem egész és érett egyensúlyt. Kegyetlen sorsa nem engedte életművét befejezni. De alkotása, amellett, hogy egészében csillog az ifjúságtól, még töredékeiben is befejezettebb, mint igen sok nagy, de szerencsétlenebb, küzdőbb természetű költőé. Befejezés és kezdet volt egyszerre. Mindazt, ami szépet, finomat a tizennyolcadik század végén még ki lehetett választani az ancien régime-ből, fölemeli és megragyogtatja a szabadságeszmék megnyílt, tágasabb láthatárában. Eszméiben a görög mitológia a modern természettudományokkal fonódik össze. A francia klasszicizmust betetőzi, alexandrinusaiban még Racine hangsúlyai, mondatformái élnek, de ifjú romantikája egyenesen átvezet a tizenkilencedik század költészetébe.