Ennek a könyvnek egy korábbi változata 1986-ban látott napvilágot a Gondolat kiadónál Pszichoanalízis, freudizmus, freudomarxizmus címmel. A másfél évtizeddel ezelőtt megjelent könyv régóta nem kapható, és - bár akkor sok szempontból újdonságnak számított - eredeti formájában ma már túlhaladottnak tekinthető. Éppen ezért a mostani kiadáshoz a szerző a régebbi kötet törzsanyagát megtartotta, azokat a részeket azonban, amelyekhez újabb és bőségesebb szakirodalom áll rendelkezésre, átdolgozta és kibővítette. A szerző a Pécsi Tudományegyetem oktatójaként több éve folyamatosan tanítja az Analitikus szociálpszichológia című tantárgyat, amely a pszichológusképzésen belül a szociálpszichológiai stúdiumok integráns részét képezi, és a téma az egyetemen folyó doktori programban is helyet kap. A könyv azonban nem csak egyetemi tananyag kíván lenni, hanem egy szélesebb olvasóközönségnek szánt összefoglalás azokról a felfogásokról, iskolákról és életművekről, amelyek jelentős szerepet játszottak és játszanak mind a mai napig azokban a törekvésekben, amelyek a pszichoanalízist a társadalomelmélet és a társadalomlélektan egyik lehetséges forrásaként kívánják felhasználni, és ennek megfelelően újraértelmezni. Ma már talán nem szorul külön igazolásra - Magyarországon sem - az analitikus szociálpszichológia létjogosultsága. A pszichoanalízis ugyanis egyike a modernitás nagy kulturális narratíváinak. Freud fellépése a tizenkilencedik század végén nem csupán egy lélektani felismerést, a tudattalan felfedezésének betetőzését és egy új terápiás eljárás, a terapeuta és a páciens dialógusán alapuló gyógymód kidolgozását jelentette, hanem egy diszkurzivitás megalapozását is. Freud - Michel Foucault kifejezésével - azon szerzők közé tartozik, akik "megteremtették más szövegek kialakításának lehetőségét és szabályait", és "diskurzusok végtelen lehetőségét" hozták létre. Az ilyen szerzők Foucault szerint "teret nyitottak valaminek, ami más, mint ők és mégis beletartoznak abba a diskurzusba, amelynek ők voltak a kezdeményezői."