Mindössze 37 évet élt a XX. század egyik zseni-áldozata, Ámos Imre. Szinte felfoghatatlan mennyiségű és minőségű festészeti, grafikai hagyaték maradt utána, valamint a jövendő sorsát világosan látó, azt megörökítő írásai és feleségéhez írt megrendítő versei.
Végső elhurcolása előtti hónapjait a szolnoki munkaszolgálatos táborban töltötte a festő. 1944 szeptemberének végén Pestre szállították századát, ahol a Lehel úti kaszárnyában még egyszer beszélhetett feleségével. Itt adta át neki azt a kockás fedelű, spirálos, sima lapú vázlatfüzetet, amely utolsó műveként maradt az utókorra, s amelyet a szakirodalom Szolnoki vázlatkönyv néven tart számon.

A vázlatkönyv, amely ma a szolnoki Damjanich János Múzeum birtokában van, Ámos utolsó művészi korszakának sajátos kompozíciós módszerét, művészetének lényeges összetevőit, egyedülálló szimbólum­rendszerét tükrözi. Ezekre az ideges vonalú tollrajzokra a pusztulás tudata s a kínok közt is teremtő kétségbeesés nyomja rá bélyegét.

további képek