"Óvoda, alvás délután, kötelező aludni, parancsszóra lecsukódik a sok kis gyerekszem […] Nem tud mindenki elaludni, pislogás, nem megy, de le kell hunyni a szemet, Katika néni cirkál körbe, körbe, körbe, egészen olyan, mintha egy kötéllel akarná befogdosni a szétszökő délutáni álmokat. Aki kinyitja a szemét, annak a fülébe sziszegnek! Szorosan, szorosan tartani, mert akinek a fülébe sziszegnek, az meghal!"

Hol csúszott félre az anyák napi ünnepség? Milyen szaga van egy bácsinak? Felnőtt az, aki annak látszik? Vonszolódás a piacra, vándortábor, karácsonyi ponty a kádban. Anya és apa, nagyszülők, balhék – függő életek. Bolyongás régi házakban, harc az alkohollal, lemerülés a klóros medence aljára. Mit viszünk tovább? Mi nő fel bennünk? És hogyan nőjön fel az, aki sosem lehetett gyerek? Karafiáth Orsolya úgy mesél egy sosem volt gyerekkorról, mintha családi fényképalbumot lapozgatna.

A valósággal való minden egyezés a véletlen műve!

további képek