Fordította Tótfalusi Ágnes.

Baudrillard a filozófia posztmodern fordulatának egyik címszereplője. Lyotard, Deleuze, Derrida és mások mellett ő fogalmazta meg először a posztmodern filozófia lényegét, társaitól némileg eltérve ugyan nem a „nagy narrativa” elvesztésével érvel, hanem mint az „érzékvesztés hatalmas folyamatát” írja le a posztmodern világállapotot. Elméletének magva, hogy „a végpont már mögöttünk van”, hogy a világban már minden megtörtént és mindennek az ellenkezője is. Elméleteit nagyobbrészt diszkurziv természetű dolgozatokban adta közre. A hazai olvasó A tárgyak rendszere (881002) című művéből ismerhette meg. ; Amerika című könyvében arra tesz kísérletet, hogy egy utazás élményanyagának felidézésével, a mítosszal és a sokszorosan megtestesült „mássággal” kapcsolatban fejthesse ki, pontosabban érzékeltethesse, mire is gondol igazában. Baudrillard nemcsak kitűnő szakfilozófus és szociológus, írónak sem akárki. Amerika-könyve szépprózaként is olvasható, olyan útikönyvként, amely ugyan kevés olyasmit tartalmaz, amiről a szabvány útikönyvek szólnak, ám annál intenzívebben közvetíti mindazt, amit a szerző valóban átélt, meglátott, megsejtett abból, ami Amerika. Elsősorban persze Amerika „másságát”, ennek a másságnak sokszoros összetettségét, amely képek, látványok, sugalmak millióiból áll, és amelyet csak a mítosz, az Amerika-mítosz tarthat keretben. E képek, látványok és sugalmak lírai megérzékítése azonban csupán a kiindulás, amelyet az esszészerű, oldott, sokszor valóban költői elemzés követ. Annak vizsgálata, mennyiben és miben ontológikum mindez, mennyire és miben „valóság”, illetve hogy mihez kezdhetünk ezzel a valósággal, mennyire kvadrál az európaival (és a franciával). A válasz többszörösen is többértelmű: a posztmodern lényege épp a hagyományos ontológia (és "valóság") tagadása, de legalábbis megkérdőjelezése. A kötet – a művelt olvasók széles körének ajánlandó.