A háború utolsó éveiben járunk: A Pasolini-család, az anya, Paolo és öccse, Guido az északkelet-itáliai Friuli tartományban, az anya szülőföldjén keres menedéket. A kisebbik fiú fegyveres ellenálló lesz (1945-ben egy kommunista partizáncsoport kivégzi), Paolo és az anyja pedig a környékbeli parasztgyerekek számára rendez be elemi iskolát a lakásban, ahol meghúzódnak. A falusi gyerekek, s az alig huszonéves Pier Paolo napjai a kisiskolában, a mezőkön és a folyóparton tett sétákból, fürdőzésből, vasárnapi misékből, mozielőadásokból és táncmulatságokból állnak. Bár Guido a hegyekben harcol, majd tragikus halált hal, az égen rendszeresen bombázórajok húznak át, a borzalmas háborúban e szeglet a béke szigete, mintha a világ fenyegetései, borzalmai ide nem érnének el. Az elveszett éden: a boldog aranykor és a bűnbeesés helye...

Pier Paolo Pasolini e kötetben olvasható két kisregényét most először veheti kézbe magyarul az olvasó, olaszul is csak a szerző halála után hét évvel, 1982-ben kerültek először kiadásra. Az 1947 és 1950 között írt, soha be nem fejezett művek az írói életmű legközvetlenebbül életrajzi ihletettségű, legszemélyesebb darabjai. A kitárulkozás és elrejtőzés között oszcilláló szövegekből egyfajta Bildungsroman, nevelődési regény születik, a homoszexualitás születésének, felismerésének, s az első elementális élményeknek a krónikája.