Freud úgy véli, az álomban tudattalan lelki tartalmak fejeződnek ki. Az álom mindig vágyteljesítés, de tudattalan vágyaké, vagyis olyan késztetéseké, amiket önmagunknak sem merünk bevallani. Ezeket a vágyakat a tudat elfojtja és a tudattalanba szorítja, amik azonban annak ellenére, hogy nem tudatosulnak, nem szűnnek meg létezni, és arra törekszenek, hogy kielégüljenek. A vágy minden esetben olyan lelki energiát jelent, ami nyugtalanítja, feszültséggel tölti el a "lelki szerkezetet", ahogyan Freud nevezi. Ha az energiaszint túl nagy, a lélek fájdalommal telik meg, a vágyat tehát valamilyen módon ki kell elégíteni, és levezetni az energiáját. Mivel Freud szerint az is vágykielégítésnek számít, ha egy vágyat a képzeletünkben, a fantáziaképeinkben valósítunk meg (ezért van, hogy minden ember szokott álmodozni), az álom képileg megmutatja, ezzel megvalósítja az elfojtott vágyainkat.