A tipográfia és a kötésterv Szántó Tibor munkája
Számozott (45. számú) példány
A kötés a gerincnél és a sarkokon töredezett, kopottas.br> Önéletrajzi regény, melyben élete első tizennyolc évét eleveníti föl az író. Önéletírásában azokról az élményekről kíván számot adni, melyek nem fértek el az általa már addig is művelt sokféle műfaj – vers, tanulmány, esszé, regény – keretei közt. Valami még közvetlenebb, még hitelesebb tanúságot akart tenni életeszményei mellett ebben a lírai szépségű regényben. „Mi adja egy önéletrajz objektív értékét”? – teszi fel naplójában a kérdést. S mindjárt felel is rá: – "kétségtelenül a művészet. Annyiban érték, amennyire művészi. De ez még nem lenne elég. Túlságosan sok fokozata van a művészetnek a legalacsonyabbrendűtől a legmagasabbrendűig, hogysem egy mű egyedül művészi értékei alapján igényt tarthatna arra, hogy figyelmet keltsen… Egy önéletrajz létjogosultsága tehát az adott élet különleges jelentőségű valóságanyagában rejlik. Egyes-egyedül a tartalmi jelentősége tehet jogosulttá egy önéletírást. Nem kielégítő ok, hogy egy életrajz kalandos, vagyis szórakoztató. Az sem ha jellemző egy osztályra vagy rétegre. Minden életrajznak a következő kérdésre kell feleletet adnia: Hogyan lett egy ember azzá, akivé lett, mire az életét elmeséli?" A regény, sajnos csak egy rövid életszakaszt világít meg. De azt gazdagon, érzékletes színekben. Úgy, hogy végül is: felel a kérdésre.