Tipográfia és kötésterv: Szántó Tibor.

Önéletrajzi regény, melyben élete első tizennyolc évét eleveníti föl az író. Önéletírásában azokról az élményekről kíván számot adni, melyek nem fértek el az általa már addig is művelt sokféle műfaj – vers, tanulmány, esszé, regény – keretei közt. Valami még közvetlenebb, még hitelesebb tanúságot akart tenni életeszményei mellett ebben a lírai szépségű regényben. „Mi adja egy önéletrajz objektív értékét”? – teszi fel naplójában a kérdést. S mindjárt felel is rá: – "kétségtelenül a művészet. Annyiban érték, amennyire művészi. De ez még nem lenne elég. Túlságosan sok fokozata van a művészetnek a legalacsonyabbrendűtől a legmagasabbrendűig, hogysem egy mű egyedül művészi értékei alapján igényt tarthatna arra, hogy figyelmet keltsen…
Egy önéletrajz létjogosultsága tehát az adott élet különleges jelentőségű valóságanyagában rejlik. Egyes-egyedül a tartalmi jelentősége tehet jogosulttá egy önéletírást. Nem kielégítő ok, hogy egy életrajz kalandos, vagyis szórakoztató. Az sem ha jellemző egy osztályra vagy rétegre. Minden életrajznak a következő kérdésre kell feleletet adnia: Hogyan lett egy ember azzá, akivé lett, mire az életét elmeséli?" A regény, sajnos csak egy rövid életszakaszt világít meg. De azt gazdagon, érzékletes színekben. Úgy, hogy végül is: felel a kérdésre.