Leírás1964-ben, halála évében, egy magányos estén Alma Mahler azokon a férfiakon töpreng, akik a lábainál hevertek. Elsősorban a nagy négyesen: Gustav Mahleren, Walter Gropiuson és Franz Werfelen, a férjeken, és Oskar Kokoschkán, a nevezetes szeretőn. Erre a következtetésre jut: Mahler zenéjét soha nem szerettem igazán; soha nem érdekelt az, amit Werfel írt, soha nem értette, amit Gropius csinált, de Kokoschka, igen, Kokoschka mindig mélyen hatott rám. Alma Mahler hosszú életútját - nyolcvanöt évet élt - megannyi zsákmány: meghódított férfi trófeája szegélyezi. A XIX. század végi és a XX. század eleji Bécs a színtere a varázslatainak, boszorkányságának. Kétségtelen, hogy az alkotókat nem nehezebb elcsábítani, mint a vízvezetékszerelőket. Csak találkozni kell velük. És a körülmények úgy hozták, hogy Alma mindig is közöttük élt.