A borítólapon lévő fametszet Tolcsvai Nagy Géza műve.

Erdélyi Tibor (1904-1983), költő, katona, irodalomszervező.
1926-ban letette a hűségesküt Horthy kormányzóra és hivatásos főhadnaggyá avatták. Három évig a budapesti Nádor-laktanyában szolgált, majd Sopronba került. 1932-től a soproni határőrzászlóaljhoz, egy évvel később a 4. honvéd gyalogezredhez. 1934-ben a 141. M. Kir. „Rákóczi Ferenc Reáliskola” nevelőintézetében lett nevelő, osztályfőnök, cserkészvezető.
1941-ben jelent meg első verseskötete, a következő kötet 1942-ben, Aki velem nincsen, ellenem van címmel. Költeményeinek fő témái a helyenként irredentizmusba hajló lelkes hazaszeretet, hűség a valláshoz, szociális kérdések.

1943-tól zászlóaljparancsnokként hadműveleti területre került, ezután, mint őrnagy a Kárpátokban folyó harcokban vett részt, majd a főváros védelmének megszervezésén dolgozott. 1945-ben parancsra kitelepült Németországba, de néhány hónap múlva visszatért. Igazolták, de később minden rendfokozatától megfosztották, fizikai munkából, nehéz körülmények között, visszafogottan élt.
Fogadalmat tett, hogy addig nem adja írását sehova, amíg a kommunizmus hazánkban el nem múlik.