ORBÓK Attila (1887-1964) jogász, író, újságíró, forgatókönyvíró, tintával írt esszéje „Mai közönség – régi írók” címmel.

Tartalom: Újabban sűrűn olvassa, hogy baj van a kortárs drámairodalommal. Orbók rávilágít, hogy inkább a színi igazgatókkal van baj, akik kiszolgálják a populáris igényeket, egyre igénytelenebb előadásokkal. „Nem is annyira a komoly kritikusok, tudós esztéták siránkoznak, mint inkább a színházi vállalkozók, színigazgatók és a közönséget mélyen lenéző, légüres térben dolgozó hipermodern írók, akik színpadi dicsőség után vágyakoznak – titokban.” A háború utáni inflációs időkben tiz-tizenkét évig a színházaknak nagyon jól ment „dőlt a publikum és dőlt a pénz”. Sokadrangú szempont volt az irodalmi, művészi minőség, elsődleges a csillogás. „Egyre frissebb és frissebb, de bárdolatlanabb műveletlenebb közönség kezdett színházba járni, mert amilyen arányban elszegényedett az értelmiség, olyan arányban törtetett előre a konjunktúra hátán a primitív üzérkedők tömege. Libás kofák ültek a páholyokban.”
A kézirat első oldalának bal felső sarkában ceruzával írva: Délibáb Sürgös”
Kelt: [Bp.], 1930 körül.
3 lev., 3 sűrűn beírt oldal. Középen hajtott.