Ady Endre születésének 125.évfordulóján épp 2002-ben váratlanul előkerült a költő hét levele, melyeket az aradi Bisztriczky Józsefnéhez (Csutak Médi), azaz Adához, Városmajor Szanatórium beli szerelméhez írt 1912 folyamán. A levelek létéről és hozzávetőleges tartalmáról már 1933-ban tudomást szerezhetett a szűkebb szakmai és a szélesebb olvasóközönség, ugyanis Mittay László tanár, egy Adával készített interjúba ágyazva, néhány mondatot közölt belőlük. A levelek híján az irodalomtörténészek csupán ezekre az idézett mondatokra, a kortársak memoárjaira és persze az Adához írott versekre hagyatkozhattak eddig, ha a Lédával való szakítás záró mozzanatait, és az áhított új társ keresésének epizódjait próbálták feltárni. Az évforduló és az eddig publikálatlan levelek arra inspirálták a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárának két lelkes munkatársát Hegyi Katalint és Varga Katalint, hogy egy reprezentatív szövegközlés keretében feltárják az Ady-Ada kapcsolat részleteit. Az anyag összeállítását az is motiválta, hogy szintén váratlanul Adát ábrázoló képekre, fotótörténeti szempontból is kvalitásos felvételekre bukkantak. Míg Ady szerelmeinek arcát, alakját jobb, rosszabb felvételekről általában ismerjük, addig talán az asszony visszafogott, nyilvánosságot kerülő lényéből is fakadóan Ada-fotó létéről nem volt tudomásunk. Az Ady szerelme: Ada c. reprezentatív könyvecskében tehát közreadják az Ady és Ada-szerelem valamennyi, eddig fellelhető dokumentumát.