„Reinitz és Zuboly megszokták, hogy Ady a Három Hollóban vagy más kocsmahelyiségben törlés javítás, habozás nélkül, folyamatosan írja verseit, de Hatvány úr ezt akkor látta először, és mód fölött csodálkozott rajta.

Mágikus volt az, amint Adyban versei megfogantattak. H. úr előadása szerint az ellenfeleket gyalázó versen kívül Ady ezen az éjszakán még egy verset írt, amelyet Lédához intézett. Ez volt a mindennapi hivatalos vers ama láthatatlan asszonysághoz. A harcos vers csak amolyan ráadás volt.

…A kávéház asztalára a versírás után megérkeztek a kifogyhatatlan borok, szőkén, mintha Léda szőke volna, zamatosan, mintha ők új ízeket tudnának hozni ama keserű szájba… Az artisták már elözönlötték a Meteort, H. úr jobbnak látta eltávozni, míg Reinitz és Zuboly tanúként mentek át a szemközti New Yorkba: vajon mit beszélnek ott Beöthy Zsolt pohárköszöntőjéről? Semmit sem beszéltek.”

Semmi sem aktuálisabb (és hitelesebb) – amennyiben hajlandók vagyunk Ady Endre életében élni –, mint Krúdy Gyula Ady Endre éjszakái című legendáriuma.