„Mert mit is akartam én mondani ezzel az Adventtel? – teszi fel a kérdést Füst Milán. – Lelkem felejthetetlen megrendülését, de mondhatnám úgy is: szakadatlan könnyeimet.” A kis remekmű 1920-ban keletkezett „a Stocker és Surgoth nevű bírák embertelen magatartásának és szörnyű ítéleteinek hatása alatt”. Füst Milán „a régi hűségről” vette a példát: a XVI. századi angol vallási mozgalmak félelemmel és üldözésekkel terhes korszakát felelevenítve vállalt közösséget – szinte elsőként – a fehérterror idején perbe fogott és meghurcolt forradalmárokkal. A példázatra a rendőrhatóságok is felfigyeltek. Sokat zaklatták miatta az írót. De Füst Milán ezt büszkén vállalta; egyetlen könyve sikerének sem örült annyira, mint az Advent-énak.

Az új kiadás különös érdekessége, hogy Derkovits Gyula első kiadáshoz készített metszeteivel adja közre a kiadó.